E heti vendégünk az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője volt, aki már csaknem 34 éve kezdte a pályát. Kis túlzással állíthatnánk, hogy jelenlegi munkahelyén, ha nem ment volna át az intézmény az évek során számos átalakuláson. Ő azonban kitartott hivatása mellett, belekóstolt a szociális munka szinte minden területébe és lassan tíz éve ő a nevezett (2013-óta változatlan formában működő) intézmény vezetője. Munkáját közmegelégedésre látja el. Mélységes hivatástudatáról is vall az Ajkai Szó Videóműhelyében adott interjúban.
Kupi Andrea eddigi élete szinte folyamatos tanulással telt, amihez nagy kitartásra és vezetői bizalmára is szüksége volt, hiszen folyamatosan lehetőségei határát feszegethette ezzel. Mindenesetre mára beérett erőfeszítései gyümölcse, egy igazi hivatástudattal felvértezett, jól képzett csapatot igazgat, ami nehéz helyzetekben is megállja a helyét, segít a rászoruló családoknak, mindig figyelme középpontjában tartva a gyermekek érdekeit.
„Ők harmincketten” óriási tudás birtokában vannak, közöttük többségében főiskolát végzett szociális munkások, szociálpedagógusok, pszichopedagógusok, gyógypedagógusok, házi gondozók és szociális asszisztensek.
A konkrét feladatokat nem a végzettség, hanem a munkakörök jelölik ki, például vannak családsegítők és esetmenedzserek a csapatban. Ez utóbbiak munkájára akkor van igazán szükség, ha már hatósági ügyek indulnak egy családnál, mert nem hajlandók önkéntes módon együttműködni a családsegítőkkel. Ilyen esetekben az esetmenedzser intézkedési javaslatot tehet a gyámhivatal számára. Ilyenkor a gyámhivatal, mint hatóság rendeli el a „védelembe vételt”, ami már egy kötelező együttműködést jelent a családsegítőkkel.
Andrea nem tudja az elszegényedéshez, vagy az inflációhoz kötni a felmerülő problémákat, szerinte más tényezők határozzák meg a munkájukra jelentkező igényeket. Szerinte jelentősen megváltozott a világ. Az elmúlt néhány évben az anyagi jellegű mozgatórugók mellett (ezeket jól jelzi, ha egy kisdiáknak hiányos az iskolai felszerelése, elhanyagolt a ruházata) új tényezők jelentek meg, amik alapvetően az érzelmi elhanyagolással és bántalmazással jellemezhetők. Nem érdeklődnek a szülők a gyermekük dolgai felől, nem kérdezik, mi történt vele aznap az iskolában, és éreztetik vele, hogy igazán nincs is rá szükségük. (Egy pécsi felmérés szerint egy szülő átlagosan napi hét percet beszélget a gyermekével – a Szerk.) Ez jómódú családoknál is előfordul, sőt… Úgy gondolják, hogy a gyermeknek elegendő drága informatikai eszközöket, elektronikus játékokat, telefont vásárolni és azzal le is tudták szülői kötelezettségüket. Nem beszélgetnek a gyerekükkel nap mint nap, nem reagálnak az érzelmi szükségleteire.
Ugyancsak nagy terület, de Ajkán szerencsére nem igazán gond a kábítószer használat. A város rendelkezik 2024-ig hatályos drogstartégiával (Ajkán kívül a megyében csak Veszprémnek van ilyen), ami jól működik, mint ahogyan erről időről időre meg is győződhetnek a jelzőrendszeri tanácskozásokon és a 2005 óta működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórum ülésein. A „drogos ügyek” általában a KEF munkájában is résztvevő rendőröket érintik, a családsegítőknek inkább a legális kábítószer, az alkohol okozta problémákkal kell foglalkozniuk.
Mindezek ellenszerét, a megoldásokat nehéz megtalálni. Kupi Andrea a terepmunkára esküszik. Nem csak felvilágosító fórumokat tartanak, tanácsokat adnak a szülőknek, hanem családlátogatásokon rengeteget beszélgetnek velük, hogy ráirányítsák figyelmüket, a talán az általuk nem is sejtett veszélyekre. Arra, hogy sokat kell beszélgetni családon belül, szükség van értelmes közös programokra, napirendre, ami az életvitelük vázát adhatja és számtalan más dologra, amitől nekik is könnyebb és jobb lehet az életük. Mindezeket elmondják a családoknak, de azt is el kell fogadniuk, hogy a döntés kizárólag a szülő kezében van, az ő felelőssége a megoldás, hiszen az ő életükről van szó.
Az internetes függőség és a Net-en elkövetett bűncselekmények, kéz a kézben járnak, ezért a Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársai, elsősorban a jelzőrendszer és a KEF lehetőségeit kihasználva szinte állandó kapcsolatban vannak a rendőrség szakértőivel is. De a rendőrségnek vannak olyan szakemberei, akik az Ajkai Járás összes óvodáját és iskoláját rendszeresen látogatják és azonnal kiszúrják az anomáliákat, ha ilyenek megjelennek valahol.
Munkájuk hatékonyságát Kupi Andrea úgy jellemezte, hogy ha nem is tudnak megakadályozni bizonyos káros tendenciákat, sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha ők nem lennének. Szerinte, ha tíz családból egy megfogadja a tanácsaikat, már volt eredménye a munkájuknak, aminek finanszírozására kevés lenne az állami normatíva, de a város önkormányzatának támogatása biztos hátteret ad munkájuk zökkenőmentes végzéséhez.
Mintegy panaszként említette Andrea, hogy munkájuk kezd „hatósági irányba menni”, azaz egyre több az ilyen jellegű elvárás velük szemben. Ő azonban továbbra is hisz a szociális munka igazi értékeiben, az annak idején az ELTÉ-n megtanult elvekben, amelyeket az őt oktató szociális szakemberektől tanult meg. Az ő szakmájuk ugyanis soha nem adhat fel bizonyos alapértékeket. Mert sok intézmény már nem foglalkozik adománygyűjtéssel, nem szervez programokat, mert az internetes adminisztráció ezt nem követeli meg. Ők viszont, ahol csak lehet, jelen vannak az emberek között. A „terepmunkát” nem lehet íróasztal mögül végezni. Az adománygyűjtést sem adják fel, pedig alkalmanként több száz kilogrammot kell a hölgy alkalmazottaknak felcipelniük az emeletre, de bírják erővel és lelkesedéssel. A családok pedig köszönik szépen és hálásak ezért…
Most, húsvét előtt újabb adományosztást terveznek, de továbbra is rendszeresen jelentkeznek a ruhabörzével, játékokat és könyveket, vagy éppen háztartási eszközöket juttatnak el az ezekből hiányt szenvedőknek.
Befejezésül megkérdeztük Andreát, mit jelent neki egy gyermekmosoly, vagy egy hálás tekintet. Ő a lehető legnagyobb természetességgel, azonnal válaszolt: „Mindent. Őértük érdemes. Lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek, akik bármi miatt is rossz körülmények között élnek soha nem lesz csodás jövője, de ha a mi látókörünkben vannak és odafigyelünk rájuk nem érheti őket nagyobb baj. Nagyon bízom abban, hogy valamilyen hatással vagyunk a szüleikre és ha van valaki, aki meghallgatja őket, aki ad nekik egy kis önbizalmat, akkor mutatunk valamilyen mintát és valamilyen példát és reményt adunk arra, hogy jobb sorsra is érdemesek…”
*
Kupi Andrea az interjú után még elmonda: nagyon fontos, hogy a rászorulók megkeressék őket. Akár rendszeres élelmiszer csomagra, akár ruha-, vagy tanszersegélyre van szükségük, mert csak azon tudnak segíteni, akiről van információjuk. Ne szégyelljék élethelyzetüket, bátran forduljanak hozzájuk! Nem fognak csalódni.
Lékó Sándor
Leave a Reply