Egy tévécsatorna székháza, vagy egy lapszerkesztőség a kívülállók számára garantáltan úgy tűnhet, mint egy megzavarodott hangyaboly, ahova ha egy idegen belép, felhagyhat minden reménnyel, hiszen téboly nyomon követni, ki kivel beszél, milyen témán dolgozik, vagy éppen, miről folyik a háttérben a diskurzus. Persze aki benne van, már csak legyint és igyekszik nem meglepődni semmin, vagy immunis mindenre, hiszen a média az a hely, ahol bármi megtörténhet. De tényleg.
A Táltosok Társulata idén Békés Pál: Tévé című játék komédiáját vitte színre és bizony szellemesen mutatott görbetükröt a média munkatársainak. (Persze akinek nem inge, nem veszi magára, de azért akadt a darabban kiszólás bőven, amit Horváth Tibor zseniálisan megformált karaktere és Szabó-Kovács Krisztina egyedi játéka még megmosolyogtatóbbá tett. (Mindketten az Ajka Tv munkatársai- a Szerk).
A darab egy televíziós szerkesztőség langyos pocsolya világába invitálta a nézőt, ahol bizony két nap alatt fordult nagyot a világ az újonnan felvett, majd kirúgott főszerkesztővel, aki a maga álmodozó módján keveredett olyasmibe, amit az ember nemhogy a barátjának, de még az ellenségének sem kíván. Röviden: ármány, megalkuvás, kusza kapcsolatok, kifogások és összefonódások tartják össze a csatornát, ahol nem lehet tudni, ki kinek a haverja, szeretője, vagy főnöke egy idő után, de az biztos, hogy mindenkit a csillogás és a fizetés érdekel. A kirúgás megszokott, az áthelyezés mindennapos, a kinevezés ciklikusan visszatérő, egy viszont állandó: az, hogy a költöztetőknek, vagyis a kis magyar valóság főszereplőinek, minden változáshoz alkalmazkodniuk kell a parizeres zsömle felett, vagyis szoba kipakol, szoba visszapakol, a fikusz pedig úgyis mindig rossz helyen van.
A finom gúnyt és élcelődést felvállaló műben egy rossz munkahelyi légkör minden kritikája benne van, akkor is, ha elvonatkoztatunk a médiától, így külön piros pont a társulat tagjainak az őszinte látásmódért. A főműsoridős intim műsor Margittal az elején és a végén, pedig keretbe foglalta a látottakat, rámutatva, hogy mindent a megszokott mederben a legkönnyebb csinálni, elvégre a változás egyenlő a komfortzónából való kimozdulással, ami kétféleképpen is elsülhet. Sok munka árán jól, vagy laza csuklómozdulattal úgy, mint a bumeráng, ami jön és letarol.
A színdarab ingyenes volt, de a Táltosok arra kérték a 2/3-áig telt nézőteret, hogy ha módjukban áll a kedves nézőknek, tegyenek a becsületkasszába valamennyit, amellyel a társulat a Vahur Állatmenhelyet segítheti. Az előadás vastapssal zárult.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1559952430793856.1073742066.660935310695577&type=1&l=12473d3b5a
Leave a Reply