Tudnunk kell, éreznünk kell: nem vagyunk bűnös nemzet, ezért Európa tartozik nekünk! Ennek számos bizonytéka van.
Az egyik történelmi tévhit, hogy mi, magyarok minden háborúban a rossz oldalra álltunk, így volt ez az első világháborúban is. Csakhogy Magyarország az első világégés kitörésekor egy nagyobb államalakulat, az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Sem önálló külügy-, sem önálló hadügy-, de még pénzügyminisztériumunk sem volt! Nem döntöthettünk önállóan saját sorsunkról! Ez tehát nem jelentheti azt, hogy bűnösök vagyunk. Mégis, mint az ókori Róma óta tudjuk: Vae victis! − Jaj a legyőzöttnek! És a győztesek gőgje szó szerint nem ismert határokat, az összes háborús nemzet közül minket, magyarokat büntetett a legjobban. Ám a háborút lezáró okmányon láthatatlan tintával az is oda volt írva: vállaljuk egy még nagyobb világégés kockázatát, egy minden addiginál szörnyűbb, pusztítóbb háborút! És ennek tudatában írták alá az igazságtalan békét, magyarok millióit taszítva másodrendű sorba.
Európa tartozik nekünk!
De mi van a tömegekkel, akik kezdetben éltették a háborút? Karinthy Frigyes Barabás című novellájában leírta, hogy amikor Jézus másodszor is Pilátus elé állt, hogy válasszanak közte és a gyilkos Barabás között, azok az emberek, akik egyenként mind Jézust választották volna, tömeggé verődve Barabás nevét ordították! Mert a tömegek manipulálhatók, a tömegeket meg lehet téveszteni! A propaganda, a tömegkommunikáció már akkor is működött, és szolgálta az emberek megtévesztését. De bűnösnek tarthatjuk-e a megtévesztett tömeget? Nyilván nem.
„Hisz bűnösök vagyunk mi…” írta egykor Radnóti. De a sor úgy folytatódik: „akár a többi nép”! Vagyis nem rosszabbak másoknál. Mert ahogy az olasz paraszt nem akart hónapokig a sáros hideg bunkerekben feküdni, ahogy a francia munkás nem akart évekig a vizes árkokban dideregni, ahogy az amerikai farmer nem akart fél lábbal, tüdőlövéssel tengődni, úgy a magyar paraszt is inkább családja körében halt volna meg, ha már halni kell…
Európa tartozik nekünk.
Mert példa nélkül áll-e, hogy egy országot felosztanak? Nem, számos példa volt rá eddig is a történelemben. Gondoljunk csak Lengyelországra, amit a történelem folyamán többször felosztottak a nagyhatalmak maguk közt. Ám mindig visszanyerte területi integritását. Mi magyarok még várjuk az igazságtételt. De mi békét is akarunk. Ám a béke olyan, mint a lepke: ha erőszakkal, durván kényszerítjük magunkhoz, összetörik, megsemmisül. De ha kitárt karral nyitott kézzel közelítünk hozzá, tenyerünkbe száll. Tehát az igazságtétel nem következhet be erőszakkal. Most, az Európai Unió keretein belül, a belső határok lebontásával Európa egy kicsit törleszt adósságából. De még mindig várat magára az autonómia magyar honfitársaink részére, holott azt például Romániában az egyesüléskor törvénybe foglalták. Várat magára a szabad anyanyelv használat, amely minden embernek alapvető emberi joga! Várat magára az, hogy egyetlen magyar embernek se kelljen félnie, ne szenvedjen semmilyen hátrányt azért, mert magyar.
Mert nem vagyunk bűnösök, és Európa tartozik nekünk!
Horváth Tibor
Leave a Reply