A csékúti temetőben a Csékúti Baráti Kör szervezésében az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek állított kopjafánál tartott megemlékezést a városrész, amit Puskás Károly önkormányzati képviselő nyitott meg.
Kihangsúlyozta, a nagy események elindításához elég egy szikra, amely ha csak alig látható is, repedéseket okoz egy robosztus talapzaton, és összefogással, az ifjak bátorságával romokba dönthet egy birodalmat is. Szükség van ma is összefogásra, egymás mellett küzdésre, egymás segítésére. Nem csak a világban, hanem szűkebb környezetünkben is. Ahogy Széchenyit idézte: „Az ember annyit ér, amennyit használ.”
Biróné Bognár Ágnes tolmácsolásában Schmidt János költő ekképp üzent a kokárdával ünneplőknek: “Tűzd fel, ne szégyelld, tedd szíved fölé!… Medencényi zászlót sző e mellekre gyűrt jelvény”.
A Forrás Női Kar szívbemarkoló kórusénekkel a magyarok nagy tragédiáját idézte meg Reményi Attila: Még Aradon” és Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa c. művével. Fájdalom az elbujdosásról, hazájukat, elveszett szabadságukat sirató magyarokról, de nem a reménytelenségről. Vezényelt: Szincsák-Lukács Fruzsina, zongorán kísért: Dr. Lukáts Andrásné.
A Szivárvány Óvodából érkezett kicsinyek versekkel, énekekkel méltóképpen kivették részüket az ünneplésből (többek között: Csanádi I: Március ünnepére, Gábor Áron rézágyúja..)
A műsort Kovácsné Nagy Marianna és Vajainé Vöröskői Bernadett óvónők tanították be.
A Győrből érkezett Hurtik Imre tárogatóművész előadásában többek között a Fölszállott a páva, A jó lovas katonának, és az Esik eső karikára hangzottak el.
A tárogató, mélabúsan éles, érett hangjával, mint a szabadságküzdelmek jelképe, méltóképpen tette fel a koronát az ünnepségre. Ezt követően a város önkormányzata, és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait a kopjafánál.
B.B.Á.
Leave a Reply