Pokorny Lia és Ötvös András színművészek improvizatív műsorát láthatták az érdeklődők augusztus 18-án a művelődési központ színháztermében „Válótársas” címmel. A szereplők Gönczi Dorka válási mediátor és Varga Zsolt párkapcsolati kommunikációs szakember kérései alapján mutatták be a házaspárok tagjai között leggyakrabban előforduló konfliktushelyzeteket.
Az improvizációs színház szépsége és sajátossága, hogy minden produkció egyedi. Az adott témában tapasztalt szakemberek vázolják a színészeknek, hogy milyen karaktereket játsszanak el, illetve honnan hova kellene eljutnia a történetnek. Ezúttal azt mutatták meg a közönségnek, hogy a válást az évekig tartó harc helyett, hogyan lehet viszonylag konszolidált módon lebonyolítani. Ebben fontos szerephez jutott a humor, az önirónia és a beszélgetés, valamint a kommunikáció. Mindkettőnek nagy mesterei a színészek, akiknek az előadásában a tipikus hibák és tévedések elég komikusnak hatottak, holott, amikor valaki ezeket élesben átéli, csöppet sem találja mulatságosnak. A jelenlévők remekül tudtak azonosulni a szereplők érzéseivel: ráéreztek a vicces és a zavart helyzetekre épp úgy, mint a csend, vagy az ordítozás drámaiságára.
A rengeteg negatív érzés, mint a kétségbeesés, a csalódottság, a düh, az elkeseredettség, a félelem és a fájdalom mind nagyon ismerősek azok számára, akiknek már vannak tapasztalataik a válást, vagy legalább a párkapcsolati konfliktusokat illetően. Az ilyenkor jelenlévő feszültséget bizony rendkívül nehéz kordában tartani, így nem csoda, ha ez nem mindig sikerül. Főképpen úgy, hogy a krízist átélő párok gyakran képtelenek kívülről látni a problémájukat – ehhez szükség lehet egy (esetünkben kettő) szakemberre. A mediáció módszere – ami nem tévesztendő össze a meditációval – segítséget jelenthet számukra.
A közönség reakcióiból ítélve hasonló ironikus vagy drámai jelenetet már sokan átéltünk párkapcsolatainkban. A konfliktusok azért sem meglepőek, mert bizony nagyon sok tulajdonságunk eltérő, vagyis a nők és a férfiak nagyon különböznek egymástól. A jelenetek között a szakemberek el is magyarázták – persze viccelődve – ezeket az adottságot, képességeket, amik miatt más szemszögből látjuk a világot és a kapcsolatainkat. Különböző kutatások, kísérletek és tanulmányok eredményeit is megosztották velünk, melyek tudatában már sokkal elnézőbbek lehetünk saját magunkkal és a társunkkal szemben is. Levonhattuk a következést, miszerint egyikünk sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak mások vagyunk.
A válás „megünneplése” talán nem szokatlan, nyugodtan lehet pezsgőt bontani a megkönnyebbülésre. A válási bulik és a boldogító „nem” kimondása azonban nálunk még kissé meghökkentő, nem elterjedt szokás – Amerika ebben (is) előttünk jár. Ez persze nem azt jelenti, hogy megúszhatjuk a fájdalmakat és csak a pozitív érzelmek kerekednek felül egy-egy szakítás során. Kegyetlenül nehéz túljutni a sérelmeken, de a humor és a beszélgetés ezen is átsegíthet bennünket. A drámák után akár egy ideális kapcsolatot is kialakíthatunk egymással, ami talán lehetetlennek tűnik, mégis van rá példa. Különösen a közös gyerkőcök miatt érdemes ezt az utat választani, amit szintén kitűnő példákkal támasztottak alá az est szereplői.
Leave a Reply