Többen próbálják tartani magukat ahhoz a hagyományhoz, hogy Vízkeresztkor „kell leszedni” a karácsonyfát – és nagyjából ezzel ki is merült Vízkereszt jelentése, vagyis jelentősége. Hiszen vége a karácsonynak – sajnos a szabadságnak és a szünetnek is egyúttal – folytatódnak a tevékeny hétköznapok. Azért nem árt tudni, hogy itt jóval többről van szó.
A karácsonyi ünnepkör végét, a farsang kezdetét – és ahogy már említettem -, ebből kifolyólag a karácsonyfa leszedésének tradicionális idejét jelenti. A második vatikáni zsinat rendeletének értelmében január 6-án a katolikus egyház a három királyok: Gáspár, Menyhért, Boldizsár hódolatát ünnepli és csak a rá következő vasárnapon Jézus megkeresztelkedését.
A Bibliában, pontosabban Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy mi is történt ekkor. Jézus Heródes király idejében született a júdeai Betlehemben. Napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, majd megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben”. Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét, aztán elküldte őket Betlehembe. Azt kérte tőlük, ha megtalálják Jézust, jelentsék neki, hogy ő is hódolhasson előtte. A csillag mutatta is a bölcseknek az utat és a házat, így megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént, mirhát. De Heródeshez nem mentek vissza, mert álmukban utasítást kaptak rá, ezért egy másik úton tértek haza. Ennyi a történet.
Sok helyütt nem karácsony estéjén, hanem háromkirályok napján, azaz Vízkeresztkor szokás ajándékot adni. Az evangélista Máté azonban nem a gazdag ajándékokat akarja hangsúlyozni, hanem a földre boruló hódolatot, az egész testben való meghajlást az előtt, akinek „adatott minden hatalom a mennyben és a földön”.
Érdemes figyelnünk arra, hogy kinek is adatott meg ez a hatalom? Egy ártatlan gyermeknek, akinek már most az életére törnek a hatalmasok, az erősek. És mindezt miért? Egyszerűen a pozíciójukat féltik tőle, ezért ellene fordulnak. Hiába rendelkeztek kifogástalan tanultsággal a vallási ismeretek terén, mégsem voltak képesek felismerni a Messiást. Talán azért, mert olyan hatalommal való felruházottnak képzelték, mint amilyen az övék: a gazdagság, a többet birtoklás hatalmával, ami nem pusztán különbségeket, hanem elnyomást, diktatúrát, igazságtalan helyzeteket szül. Ezt a fajta hatalmat áthatja a félelem. Ezért van az, hogy mindig gyengének érzi magát és nem csupán érzéketlen a szegényekkel és kihasználtakkal szemben, hanem fél tőlük, fenyegetést lát bennük. És most ezzel kapcsolatban ismét egy bibliai gondolat jut eszembe, miszerint semmi nem új a nap alatt, vagyis ami már megtörtént, újra meg fog történni. Így van ez a hatalommal is, amivel vannak, akik élnek, míg mások inkább visszaélnek vele.
Jézus hatalma az önmagát maradéktalanul odaajándékozó, az önmagát nem féltő szeretet hatalma. Valóban „minden hatalom” ez, mert nincs más erő, amely képes lenne megváltoztatni az emberi szívet. Isten így közelít hozzánk: nem legázol, hanem önmagát adja.
Leave a Reply