Már fél évszázada a város egyik legbarátságosabb helye a járművek zajától mentes Kohász utca és környéke. Mostanában meg különösképpen, hiszen új köntösben pompáznak az utcát alkotó házak, ahova akkoriban főként az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó dolgozói költöztek.
Dr. Horváth József, a terület önkormányzati képviselője június 13-án közös ünneplésre hívta és örömest köszöntötte a lakókat, az egykori kohászokat és különösen városunk szépkorú polgárai közül a 100. évében járó legidősebb Kohász utcait, Tatai Imrét, aki a timföldgyár egyik ma még élő legendája. Önkormányzati képviselők és a felújításért felelős szakemberek is megtisztelték a rendezvényt.
Az ünnepség kezdetén a képviselő elmondta, hogy a Kohász utcai házak felújítása után a 7. és 9. számú házak körüli járdák és bekötő járdák felújítási munkái is elkészültek. A két hét alatt megújult 650 négyzetméternyi akadálymentesített aszfaltos járda megkönnyíti az itt lakók életét. A hallgatóság elé tárta, hogy a Házunk tája program keretében teljes fényében tündököl a környék, amely az eredetit is felülmúlja. Következő feladat a parkolók számának a megnövelése lesz. Így a tervezett 15 új beállóval komfortosabbá válik a parkolás is a környéken.
Schwartz Béla polgármester örömmel adta át a lakóknak a 885-890 sorszámig terjedő közlekedési létesítményt, amely mintegy 6 millió forintba került és főleg a helyi képviselő hathatós közbenjárásának köszönhető. A nemzeti színű szalag átvágása után a hordót a polgármester, az alpolgármester és Ivánné Heffler Rita, a lakóközösség nevében gurította. A közös képviselő köszönetét fejezte ki a lakók nevében az önkormányzat vezetőinek és a felújítást végző szakembereknek.
A rendezvény második részében, a Kohász utcához kapcsolódva a nagyon várt, sokak szívét megdobogtató kohász szakmát szimbolizáló áthelyezett szobor avatása történt. Az ajkai alumíniumkohászat jelképe az üzem főbejáratánál, az irodaház előtt hirdette a meleg üzemben folyó verejtékes munkát. Az 1991. december végén megszűnt kohászat után elveszítette eredeti funkcióját és néhány éve a MAL Zrt. a városnak adományozta. Németh Ferencet, az Ajkai Képzőművészeti Egyesület szobrász tagját érte az a megtiszteltetés, hogy restaurálja, esztétikailag visszaállítsa az eredeti állapotot, amellyel az élettartalmát is meghosszabbította. Így a megszerzett tapasztalatát, szakértelmét felhasználva a Kohász utca ékévé vált Farkas Tibor Mencseli Ernőről 1968-ban megformázott, a kohász szakmát megörökítő alkotása.
Dr. Horváth József képviselő Paksa Rudolfot, a kohócsarnok melletti öntöde (junker) egykori üzemmérnökét, helytörténet-kutatót kérte fel arra, hogy a valaha nagyra becsült szakmára emlékeztesse a megjelenteket.
– Sajnos a mai nemzedék már nem is igen tudja, hogy mit takar az alumíniumkohászat kifejezés és milyen körülmények között kellett dolgozniuk egykor a kohászat őskorában. Méltánytalanul kevés szó esik manapság róluk. Pedig évtizedeken keresztül vállalták a nehéz fizikai munkát, sokszor egészségtelen, embertelen körülmények között. Hiszen nyáron nem volt ritka, hogy 60 fokos melegben kellett dolgozniuk, nem beszélve a kohókádakban keletkezett egészségre ártalmas gázokról – emelte ki a szónok, majd a kohóüzem történeti áttekintésében méltatta az elért eredményeket, amelyeket, mint az ország egyetlen alumíniumkombinátjának a részeként elértek. Befejezésül elmondta, hogy a szakmára Ajkán, már csak a kohó magasba nyúló kéménye, a Kohász utca és e most áthelyezett szobor emlékeztet. Becsüljük meg és emlékeztessen mindenkit egy hajdan volt nehéz, de szép szakmára.
Majd Schwartz Béla, dr. Horváth József, Paksa Rudolf és Tóth Béla, a kádépítők 81. évében járó művezetője – aki 36 évig dolgozott az üzemben – vágta át a nemzeti színű szalagot a szobornál. Az ünnepi programot követően baráti beszélgetésekkel emlékeztek a több évtizedes kohóban eltöltött időkre. Előkerültek a legendává vált történetek és, akikről a históriák szólnak, de már nincsenek közöttünk. Az eszmecserék közben megfogalmazódott az emlékhely igénye, amely életben tartaná a kohászat tárgyi emlékeit és szellemi örökségét.
Leave a Reply