Magyarország keresztény nemzet és ha nem is mindenki istenhívő, azért a kételkedőkkel együtt (“sosem lehet tudni…”), valószínűleg megvan a kétharmad. Persze a dolog szépségéből levon egy kicsit, hogy azok, akik Európában a Néppártot szeretnék a keresztényi elvekhez visszavezetni, homlokegyenest szembe mennek Krisztus tanításaival, de most ne politizáljunk. Ez legyen az ő lelkiismereti problémájuk, majd meggyónják. (Bár úgy tudom, hogy a “főnök” református és náluk kicsit bonyolultabb az ügy…) Ünnepeljünk hát, remélhetőleg felhőtlenül és egymás szemébe nézve. Keresve az emberi lélek rezdüléseit és köszönjük a szabadságot azoknak, akik tényleg hisznek a Szentlélekben és állami ünneppé emelték a húsvétot követő hetedik vasárnapot és hétfőt.
Ajka annyira szereti a polgárait, amennyire a polgárai szeretik Ajkát. Persze ez nem valamiféle negyedik Newton törvény, hanem a mindennapok tanulsága. Ha egy ünnepinek szánt napon az ember szétnéz az Agórán, mindenfelé mosolygós arcokat lát, és bár tudja, hogy vannak, akik nincsenek itt, most feltöltekezik, hogy segíthessen azokon, akik nem tudtak, vagy nem akartak részt venni az általános ünneplésben. Segítsék az együtt ünneplőket a somlai borok, Kati néni tócsija, a csinos lányok tánca, vagy esetleg az Irie Maffia zenéje – kit mi lelkesít fel leginkább.
Pünkösd az összetartozás ünnepe is és Ajka – kisebb, mint egy budapesti kerület – talán még az a méret, ahol az emberek, főleg, ha “tősgyökeresek”, majdnem mind név szerint ismerhetik egymást (a kínaiak szerint Magyarországon ez valószínű is) és ez is csak hozzáad az együtt ünneplés öröméhez.
Azt kívánom tehát, hogy “szálljon meg bennünket a Szentlélek”, lelkesedjünk együtt és töltekezzünk a jövendő küzdelmeire. De akkor is emlékezzünk az együtt ünneplésre, ha majd egymásnak esünk a közéleti, vagy politikai küzdőtereken, hogy igazunkat bizonyítsuk.
Ezen a hétvégén Ajkán a Szentléleké a terep.
Lékó Sándor
Leave a Reply