Folytatjuk Ajka köztéri szobrainak bemutatását, ezúttal azokat az alkotásokat járjuk körbe, melyek a szűkebb belvárosban találhatóak, és remekül határozzák meg a környezet miliőjét.
Ezek közül a legmonumentálisabb a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ melletti parkban található fekvő női alak, Gea. Az alkotó R. Kiss Lenke a romániai Illyén született 1926-ban, 1951 és 1957 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, többek között attól a Barcsay Jenőtől, aki „Művészeti anatómia” című könyvéért Kossuth-díjat kapott. 1964-től Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű, kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott, mint a városunkban látható Földanya. Az őselemek egyikeként Gaia (Gea) testesítette meg a földet a görög mitológiában. Termékenysége jelképpé is vált,hiszen hosszú időn át az volt a feladata, hogy benépesítse a világot, az ő gyermekei az ég, a hegyek, a tengerek, a küklopszok és a titánok is. A hanyagul fekvő szobor kiválóan ábrázolja a világmindenség elemeit létrehozó nőt R. Kiss Lenke által mészkőbe álmodva.1982 óta gyönyörködteti a város lakóit ez az impozáns remekmű.
Az Agóra felé haladva Bánvölgyi László szobra, Szent Borbála magasodik elénk hatalmas kő talapzatán. A szegedi szobrászművész 1962-ben született Hódmezővásárhelyen, már középiskoláit is szobrász szakon végezte a Tömörkény István Művészeti Gimnáziumban. „Örök szépségű lelkek a kőben. /Örökre ifjak elomló időben./De nézz csak, nézz most szemükbe mélyen!/ Kő-íveiknek rejtekében nincs fájdalom, sem szenvedés,/ ám nékik mégis büntetés e múlhatatlan béke -/ hisz sohasem lesz vége…Próbatételük, ím, örök: csillagövek, kultúrkörök/ mezsgyéin időtlenül járja útját az ember mitológiája.”- írja Marton Árpád Bánvölgyi László szobrairól A súlytalanság súlya című versében. Nos, ez a Szent Borbála szobor is ilyen megtestesülése a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentjének. De ami ennél sokkal fontosabb, egy letűnt tevékenységnek, mesterségnek állít emléket, mely hathatósan járult hozzá Ajka várossá válásához. 2004-ben véget ért a bányászat, ezzel egy jelentős korszak is lezárult, és még kiemelkedőbbé vált az eddig is jelentős bányász hagyományok ápolása. Ennek jó példája a szobor keletkezése, óriási városi összefogással 2005-ben készült el a mű, miután összegyűlt rá a forrás, hogy méltó emléket állítson a 139 éves ajkai bányászatnak.
Ha a Héliosz üzletház felé haladunk tovább, mely 1999-ben nyitotta meg kapuit, az előtte levő kis téren a görög istent ábrázoló szobrot találunk Bíró Lajos műhelyéből. Az alkotó, a 61 éves szobrászművész idén kapott Munkácsy-díjat, és Barcelonában, a Modern Művészetek Európai Múzeumában kiállították egyik művét, a karjaiban újszülött kiscsikót tartó fiú szobrát. A Héliosz a lovaival című szobra 1989-ben került a térre, a várossá nyilvánítás 30., az Ajkai Hőerőmű fennállásának 45. évfordulóján. Héliosz a nap istene, keletről nyugatra hajt négylovas fogatán, és mindent lát, megfigyeléseit a világ eseményeiről szívesen osztotta meg Zeusszal, hogy leleplezze a görög istenek cselszövéseit. Így lett ő a tanúk védőistene. Alakja összefügg az élet keletkezésével, hiszen a nap éltető energiája nélkül nincs élet. A bronz szobor márvány talapzaton áll, és hirdeti az utókornak a nap istenének dicsőségét, meghatározva egyben a tér arculatát.
A sétálóutca felé haladva máris Borsos Miklós egyik gyönyörű alkotása bújik meg egy gesztenyefa alatt, Flóra, azaz Primavera. A városligetből került ide a szobor, mely egy karcsú női alak, aki virágokat tart a kezében, és a hajában is növényekből font koszorút visel. A legszebb tavasszal, amikor virágoznak a fák, és az első napsugarak megvilágítják.
Borsos Miklósnak a városban több köztéri szobra látható, a Városi Múzeumban is sok grafikája, plakettje található, melyeket ő hagyományozott a városra. Kevesen tudják róla, hogy több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. A gimnáziumi évek alatt kezdett autodidakta módon művészettel foglalkozni. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Firenzében ment, ahol jobbára csak rajzokat készített. Rövid időre hazatért, egy ideig anatómiát tanult a főiskolán, majd újra Olaszországba és Franciaországba ment. Ebben az időben több száz grafikát készített. Első kiállítása 1931-ben volt, majd 1941-ben a Tamás Galériában már szobrait állította ki. Munkásságáért Munkácsy-díjat, Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést kapott. Az alkotó ezer szállal kötődött Ajkához, 1989-ben önálló kiállításának anyagát a Városi Múzeumnak ajándékozta. Köztük közel 150 darab rézplakettet, melynek csak töredéke állítható ki a szűkös helyen. Mindezek mellett a legismertebb munkája még a Balatoni szél című alkotása Balatonfüreden. 1958 óta lobog a kendő a lány kezében, mint ahogyan Flóra is 1978 óta tartja virágait Ajkán.
A Horizont üzletház mellett másik köztéri alkotása, a Világegyetem, vagyis a Delfines-kút található, mely az egyik legnépszerűbb szobor a városban. Márvány talapzaton áll a bronz delfin figurája, mely a teremtőt jelképező óriási szemet tartja a hátán. A két elem együtt jelképezi a világmindenséget. „Képről, szoborról amit tudni kell, azt látni kell tudni.”-írja Borsos Miklós „Visszanéztem félutamból” című önéletrajzi regényében.
Mi Ajkán szerencsések vagyunk, számtalan köztéri alkotásban láthatjuk meg a csodát. Barangolják be ezeket a helyeket is, most már tudják, mit kell látni.
V.H.A.
Leave a Reply