A naptári tavasz első napja már itt kopogtat az ajtónkon. Ez az időszak a kertészek számára igencsak mozgalmas és aktív időszak. Most kell megtervezni milyen legyen a konyhakertünk, amiből természetesen a gyógynövények sem maradhatnak ki. Ültessünk orvosi zsályát, aminek remek hasznát vesszük a megfázásos időszakokban. Díszes, ezüstös leveleivel és aromás illatával nemcsak egy virág, hanem gyógyító ereje révén egy valódi kincs lehet.
Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) egy kiválóan hasznosítható növény, melyet nem csak konyhai célokra, hanem gyógyászati és dekoratív célokra is termeszthetünk a kertünkben. Egyes források szerint a növényt már az ókori görögök és a rómaiak is ismerték és használták. Ahogyan egyre jobban melegszik az idő, hajlamosabbak vagyunk a nagykabátot villámgyorsan átcserélni egy vékony pulóverre, vagy kiskabátra. Ami aztán könnyen megfázáshoz vezethet. Ilyenkor sokan a gyógyszerek helyet a természetes gyógynövényekhez fordulnak segítségért.
A tavaszi időszakban, amikor a hőmérsékleti változások miatt fokozottan ki vagyunk téve a megfázás kockázatának, érdemes számba venni az orvosi zsálya természetes gyógyító erejét. A füveskönyvek szerint ezt a növényt tea formájában fogyaszthatjuk leghatékonyabban, ilyenkor nemcsak kellemes ízélményt kapunk, de a forró folyadék segíthet enyhíteni a torokfájást és csökkenteni a gyulladást is. Rendkívül gazdag antioxidánsokban és gyulladáscsökkentő vegyületekben is, amelyek segíthetnek a szervezet védekezőrendszerének erősítésében. A növényben található illóolajok és hatóanyagok antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkeznek. Ezek a csodás tulajdonságai a zsályának mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megerősítsük az immunrendszerünket és megóvjuk egészségünket.
Ha cserepes növényt veszünk akkor azt tavasszal, a fagyok elmúltával érdemes elültetni, meleg napos helyre, de magról és dugványról is könnyen szaporíthatjuk. Utóbbinál válasszunk ki egy erős és egészséges anyanövényt, amiről 10-15 centiméteres ágat vágjunk le. Fontos, hogy a kiválasztott növények ne legyenek betegek vagy gyengék. Használjunk mindig tiszta és éles ollót vagy metszőollót a dugványok levágásához. Az alsó leveleket távolítsuk el, csak a felső páros leveleket hagyjuk meg. Készítsünk elő egy könnyű, jó vízelvezetésű talajkeveréket az ültetéséhez, majd helyezzük a talajba őket, ügyelve arra hogy a felső két levél ne legyen betemetve. Tartsuk mindig nedvesen a talajt, hogy segítsük a gyökérképződést. Akár le is takarhatjuk egy műanyag fóliával vagy üveglappal, hogy megőrizzük a nedvességet a talajban. Általában néhány hét múlva tapasztalni fogjuk, hogy megindult a gyökérképződés és a levelek fejlődése. Ekkor még ne ültessük ki, csak ha úgy látjuk, hogy tényleg megerősödött a növényünk és képes lesz az önálló életre.
Fontos megjegyezni, hogy az új kis növényképződményünknek bár sok fényre van szüksége ám mégse tegyük ki közvetlen napfénynek. Ügyeljünk arra is, hogy ne hagyjuk kiszáradni a talajt, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl nedves sem, mert az a gyökerek rothadását okozhatja.
A növény története messze vezethető vissza, egészen az ókori civilizációkig. Az ókori görögök a bölcsesség és a hosszú élet szimbólumaként tisztelték. A rómaiak pedig fürdőikben a bőr tisztítására és frissítésére használták. Napjainkban felhasználhatjuk a levélzetét frissen, vagy szárítva, a konyhában ételek fűszerezésére, vagy akár megfázásos időszakban gyógyászati célra is. De, aki csak gyönyörködni akar csodás lila és illatos virágaiban, annak is megéri a kertjébe ültetni, mert virágait előszeretettel látogatják meg a méhek és más beporzó rovarok, ami így kertünk többi növényének is jót tesz.
Tehát ültessünk, gondozzuk és szeressük ezt a növényt mert sokoldalúságával meghálálja törődésünket.
F. P. T.
Fotó: Futó
Leave a Reply