Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete. Legfőbb tevékenységük, hogy jogsegély szolgálatot működtetnek, kivizsgálják és feltárják az emberi jogok megsértését a pszichiátria területén. Ezúttal a pszichés problémákkal küzdő gyermekek jogairól, megsegítésükről folyt a beszélgetés. Dobos János, a hazai szervezet elnöke nemrégiben az Ajka TV vendége volt.
Kérdésként merült fel, hogy betegek-e a túlmozgásos gyermekek, illetve szükséges-e a gyógyszerezésük?
A speciális nevelési igény (SNI) kifejezés nagyon szerteágazó, hiszen egyrészt beletartoznak a fogyatékos gyerekek, de a magatartási, a tanulási, illetve a beilleszkedési nehézséggel küzdő csemetéket is ide soroljuk. A jogász szerint évtizedekkel korábban is voltak olyan gyerekek, akik bukdácsoltak az iskolában, a magatartásuk miatt az igazgatói irodában kötöttek ki, de senki nem gondolta, hogy ezek a gyerekek pszichiátriai betegek lennének. Próbálták őket oktatási-nevelési eszközökkel segíteni, előbb-utóbb elvégezték az iskolát, aztán „valahogy” megállták a helyüket az életben. A szervezet tapasztalatai szerint ezeket a jelenségeket előszeretettel bélyegzik meg pszichiátriai betegségnek. Az Egyesült Államokból indult el az a tendencia, hogy ezek az állapotok agyi működési zavarra vezethetők vissza.
A mai iskolarendszer azt várja el, hogy a gyerekek 45 percet végigüljenek, aki pedig „kilóg a sorból”, ezáltal zavaró a környezetének, könnyen áldozatul eshet a rendszernek. A jogász szerint a pszichiátria ezt felborult agyi kémiai folyamatokkal magyarázza, ami egy elmélet, ezekre nincs tudományos magyarázat. Fontos azt is megvizsgálni, hogy mi váltja ki ezeket a tüneteket. A központi idegrendszerre ható gyógyszerek nem nyújtanak valódi segítséget, hiszen az okokat nem szüntetik meg. A pszichiátereket azonban szakmai protokollok kötik, és ezek mentén dolgozhatnak.
A rendkívül érzékeny és egyre több családot érintő témát Ajkán is körbejártuk, amit röviden megosztunk az olvasókkal. Az iskolákban nincsenek sem gyermekpszichiáterek sem pszichológusok. A Nevelési Tanácsadóban dolgoznak pszichológusok és a Család- és Gyermekjóléti Központban, a Magyar Imre Kórházban pedig van gyermekpszichiátriai szakrendelés. A családokkal, gyermekekkel foglalkozó szakemberek minden esetben arra törekednek, hogy elkerülhető legyen a gyógyszerszedés és a nehézségek okait igyekeznek feltárni – vagyis általánosságban semmiképpen nem mondható el, hogy kivizsgálás nélkül rögtön gyógyszerhez folyamodnának. Minden esetben segítő szándékkal fordulnak a családokhoz, hiszen egészében vizsgálják a probléma okait, gyakran a gyermek a tünet a családban. Fontos tudni, hogy a gyermek a viselkedésével, a magatartásával fejezi ki az érzéseit, mivel kevésbé tudja megfogalmazni azokat. Szakemberekből (pszichológus, pszichiáter) óriási a hiány, sokkal többre lenne igény.
A gyermekeket korábban is megbélyegezték különböző jelzőkkel az iskolában, a stigmatizáció akkor is létezett (felnőttek esetében is létezik). Jelenleg azonban több segítséget kapnak ahhoz, hogy ne csak „valahogy” állják meg majd a helyüket az életben. A szülők tapasztalatait is érdemes meghallgatni. Sajnos vannak olyan esetek, amikor elkerülhetetlen a gyógyszerszedés – de soha nem ez a cél -, mivel a beszélgetés, a pszichoterápia, nem elég. A leghatékonyabb a komplex segítségnyújtás, vagyis a gyógyszer mellett a pszichoterápia. A támogató háttér, a család, a környezet hozzáállása szintén meghatározó.
Nagyon szerteágazó, összetett problémákról van szó, hiszen minden gyermek, család más és más, különböző személyiséggel, mintákkal, szemlélettel rendelkezik. A téma szinte kimeríthetetlen, a vélemények eltérhetnek, azt azonban ki lehet mondani, hogy a családtagok és a segítő szakemberek között alapvető a bizalom, tehát célszerű olyan szakembert találni, akiben megbízunk.
Leave a Reply