Sokunk kedvenc nyári étele a lecsó. Ehhez a két fő alapanyagot, a paprikát és a paradicsomot most kell kiültetni a kertbe. Ne próbálkozzunk korábban, mindenképp várjuk meg a májusi fagyok elmúlását.
Bármennyire is meglepő, a lecsó mint a magyar gasztronómia egyik tradicionális étele mégsem klasszikus hungarikum. A paprika őshazája ugyanis Közép-és Dél Amerika, ahonnan az 1500-as években került Európába. Magyarországon 1570 táján vált ismertté, a törökök hozták magukkal és fogyasztották. A török lecsó, vagy ahogy ők hívják, menemen, gyakori reggeli étel volt náluk. Részben tojással, apróra vágott fokhagymával és oregánóval készítették. Hasonló lecsónak mondható étel a zsidó-arab konyhában a shakshouka, vagy az olasz peperonata. Bárhogy is hívjuk a népes ”lecsó családfán” ezt az ételt, az biztos, hogy nem elég egy jó recept, ha nincs hozzá kiváló alapanyag. Ez a paprikára különösen igaz. Akkor a legeslegjobb, ha mi magunk szedjük le a kertünkből.
A paprikák közül megkülönböztetjük az étkezési és a fűszerpaprikát. De ezeken belül is még számos alfaj létezik. Az édestől a csípősig, a kerektől a hosszúkásig, a fehértől egészen a feketéig találkozhatunk vele a boltokban. Termését fogyaszthatjuk nyersen, főzve, töltve, vagy savanyítva, valamint fűszerként.
A palántanevelést márciusban érdemes elkezdeni beltérben. Ha így tettünk, akkor ilyenkorra már szép egészséges palántánk van, amit nyugodtan kiültethetünk a kertbe. Persze, csak ha előtte már szoktattuk egy kicsit a kinti körülményekhez. A kiültetést ne siessük el, mert mivel melegebb területekről származó növény, így ha túl korán kerül szabadföldbe, akkor az számára végzetes lehet. Azt szokták javasolni, hogy várjuk meg a májusi “fagyosszenteket”. A piacon vásárolt palánták többsége már a szoktatáson túlesett, őket általában olyan körülmények között nevelték, hogy azonnal kirakható legyen. A vásárlásnál vizsgáljuk meg alaposan a növényt. Csak olyat vásároljuk meg, ami szép, egészséges, méregzöld színű, illetve nem látunk rajta kártevőt, vagy kórokozót. A kertben napos helyet keressünk a számára, kerüljük az árnyéba ültetést. Mivel a tápanyagigénye elég jelentős, ezért célszerű frissen trágyázni is a földet.
A növénytársítás szabályai a paprikára is érvényesek. Vannak olyan növények, amelyek segítik és vannak olyanok, melyek gátolják a növekedését. Ezzel a módszerrel többszörösen is jól járhatunk. A növénytársításban az egyik növény napellenzőként vagy szélfogóként funkcionálhat a másik számára, sikeresen visszaszoríthatja a gyomnövények terjedését, elűzhet egyes rovarkártevőket vagy távol tarthat bizonyos növénybetegségeket. Esetenként támaszként, futtatóként szolgálhat, vagy segíthet nyirkosan tartani a talajt. A paprika ideális társai lehetnek a fűszer-és gyógynövények. Mint például a bazsalikom, majoranna, rozmaring és oregánó. De a kapor is jó szolgálatot tesz a kártevők elriasztásban. A sárgarépa, az uborka, a retek, a tök és a hagymafélék szintén hasznosak. A kukorica felfogja a széllökéseket és árnyékot biztosít a paprikának, csakúgy, mint a bab és a borsó, amelyek ráadásként megkötik a nitrogént a talajban, amely a paprika számára az egyik fontos tápanyag. A káposztafélék családjába tartozókat viszont nem tanácsos a közelébe ültetni. A paprika kiültetése után már csak az marad hátra, hogy megfelelően gondozzunk, hogy egészséges termést tudjunk szüretelni, aztán mehet a lecsóba!
Leave a Reply