Az irodalom és a helytörténet iránt érdeklődő vendégeket várták a művelődési központ kiállítótermébe szeptember 7-én a székelykeresztúri Szente B. Levente „Vízmerítő” című kötetének bemutatójára. A szerzővel Szőke Melinda irodavezető, helytörténész beszélgetett.
Szente B. Levente rendkívül sokoldalú, ami önéletrajzi bemutatásából is kiderült. A székelykeresztúri polgármesteri hivatal köztisztviselője húsz éve kipróbálta magát újságíróként, helytörténettel is foglalkozik, emellett regények és versek írásával tölti ki maradék idejét. Az idén több elismeréssel jutalmazták munkáját. A Magyar Kultúra Napján megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, Székelykeresztúr Önkormányzata pedig a Pro Cultura díjat ajándékozta neki.
Az erdélyi testvérvárosunkból érkező székely alkotó már többször járt Ajkán. Csendes, filozofikus alkat, szerénysége és alázata figyelemreméltó, nehezen is beszél magáról. Mint mondta: „Nem vagyok a szavak embere” – ami valljuk be, kissé furcsán hangzott egy író szájából, így nem csoda, hogy halk derültséget váltott ki a rendezvény résztvevőiből. Szerencsére Szőke Melinda segítségére volt a szerteágazó gondolatainak, érzéseinek terelgetésében és összefoglalásában – hiszen mondanivalója akadt bőven.
A jelenlévők előtt nyilvánvalóvá vált, hogy egy nagyon mély érzésű emberrel ülnek szemben. A halk szavú költő az életútjával, az erkölcsi értékeivel és a tehetségével tiszteletet váltott ki a teremben ülőkből, akik szinte ünnepélyes, csendes figyelemmel hallgatták Leventét.
Kiderült, hogy számára az írás nem egy belső kényszer, inkább terápia. Gyökereit tekintve sem áll messze tőle az alkotás, az írás folyamata. Rokona volt Bözödi György (1913-1989) író, szociográfus, történész. Könyvek között nőtt fel, de nagyon sok történetet is meséltek neki nagyszülei, ami erős erkölcsi magatartással ruházta fel. Ellenben a földmunkát nem erőltették – de ő szégyellte volna magát, ezért kiment a többiekkel dolgozni. Néprajzi szempontból ez hasznosnak bizonyult, mert nagyon sokat hallott a régi időkről, a különféle sorsokról. Általános iskolás korában próbálta először papírra vetni a történeteket.
Részletesen beszélt a kötetei elkészülésének körülményeiről, melyek sorában a „Vízmerítő” már a tizenegyedik. Ezzel a címadással azt próbálta kifejezni, hogy ne felejtsünk el emberként élni és viszonyulni egymáshoz: ha ítélkezés helyett egy jó szóval, figyelmességgel és törődéssel fordulunk a másik felé, akkor sorsok, életek nyílhatnak meg előttünk. Elhangzott az is, hogy a kötet egy különleges, egyedi világot kínál az olvasóknak, harminc esztendőt átfogó lírai naplójegyzetek formájában, melyekben a költő tükröt tart a jelen valóságának, ezáltal az olvasóknak is. (A kötet megvásárolható a művelődési központ információs pultjában.)
Verseit több nyelvre lefordították: angolul, szerbül, bolgárul, lengyelül, kínaiul és hindiül is elérhetők. A „Csillagtitok” című könyvének borítóját Csabai Tibor grafikusművész tervezte, illetve a Garabontziás Lap egyik számában a grafikák szintén a művész keze munkáját dicsérik.
Jelenleg egy regényen dolgozik, amiről annyit elárult, hogy helytörténetből indul ki, de több fikció is lesz benne. Készülőben van természetszeretettel kapcsolatos mesekönyve, melynek Egerszegi Éva az illusztrátora és hamarosan megjelenik.
A szerzőt több meglepetés is érte az irodalmi est során: meghatódva hallgatta saját verseit a közönsége tolmácsolásában, közelgő születésnapja alkalmából pedig ajándékcsomagot nyújtott át neki beszélgető-partnere.
Szente B. Levente életútja
1972-ben született Szörényváron. Apai ágon Bözödújfaluról, anyai ágon Bözödről származik. Az édesapa munkájából adódóan a család sokat költözött, 1979-ben végleg letelepedtek Székelykeresztúron, ahol Levente azóta is él családjával. Középiskoláit Székelykeresztúron végezte (1990), majd két évet járt a székelykeresztúri vaskohászati líceumban, ahol 1992-ben végzett. 2001–2002-ben a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola magyar–néprajz szakának hallgatója. Első írásait a Romániai Magyar Szó 1994-ben közli, majd a székelyudvarhelyi Fírkászban, a Hargita Népében, az Udvarhelyi Híradóban és számos folyóiratban jelennek meg cikkei, versei, meséi. 1998-tól szerkesztőbizottsági tagja, 2000–2002 között főszerkesztője a székelykeresztúri Kisváros című közéleti lapnak, társalapítója (Bardocz Levente – Albert mellett) a Felolvasó című, havonta megrendezésre kerülő irodalmi estnek Székelykeresztúron, valamint az egyik alapítója a székelykeresztúri Kányádi Sándor Irodalmi Körnek. 2020-ban lett a Garabontziás Lap főszerkesztője.
Leave a Reply