A Határtalanul program keretében 5 napra Erdélybe utazott az Ajkai Eötvös Loránd-Kossuth Lajos Általános iskola 45 hetedik évfolyamos diákja és 4 kísérő pedagógusa.
A projekt célja, hogy a magyarországi általános iskolák 7. évfolyamos diákjaiban tudatosítsa: az országhatár nem jelenti egyben a nemzet határát is. Nemzetünk nagyjai közül sokan születtek, éltek, alkottak a mai határainkon túl. Iskolánk diákjai Petőfi nyomába eredtek, hogy bebarangolják azokat az erdélyi településeket, melyek Petőfi Sándorhoz köthetők. Különösen aktuálissá tette az utazást, hogy a hetedikes irodalom törzsanyag meghatározó részét képezi Petőfi életútja és költészete.
A pályázat megvalósulásának előkészítő részéhez tartozott egy film megtekintése, melynek címe: “Törpének lenni egy óriásoknak szánt világban”, ez az alkotás rámutatott arra, hogy milyen nehéz a külhoni magyarság helyzete. Az ott élő magyaroknak idegen környezetben kell megtartani a nemzethez való tartozás érzését.
Ezen kívül a diákok változatos, színes Power Point bemutatókkal készültek a tanulmányi út során meglátogatandó településekből.
Varju Zoltán honismereti vezető széleskörű tájékozottsággal az érdeklődést felkeltve és folyamatosan fenntartva kalauzolta a csoportot a csodálatos Erdélyben. Szemet gyönyörködtető tájakon vezetett az iskolások útja a kirándulás első megállójára Nagykárolyba, ahol megtekintették a kastélyt, szót ejtettek Petőfiről, sőt a Rákóczi-szabadságharcról is. Nagybányán pedig többek között felkeresték Szilágyi Erzsébet lakóházát, majd a hosszú nap végén Koltón elfoglalták szállásukat. Másnap a koltói Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdték a napjukat a tanulók, ismerkedtek, illetve kölcsönösen bemutatták egymásnak intézményeiket. Majd a szomszédban álló Teleki kastélyba sétáltak át, ahol Petőfi Sándor és felesége a mézesheteiket töltötte. A diákok hallhattak történeteket a muzeológustól Teleki gróf életéről, Petőfivel való barátságáról. Ezután a kincses Kolozsvár legfontosabb értékeit tekintette meg a csoport, többek között Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály templomot, a központi Mátyás szobrot. A következő állomáson, Marosvásárhelyen megcsodálták a főtér szépséges szecessziós épületeit, és elsétáltak a református kollégiumhoz is. Vezetőjük mesélt a Bolyai családról és a tudományos munkásságukról, illetve a Teleki Tékát is megnézték kívülről, és hallhatták azt is, hogy milyen értékes könyveket, iratokat őriznek ennek a könyvtárnak a falai. Este a társaság Jobbágyfalván elfoglalta mesébe illő szállását. Reggel Körispatakra indultak, ahol megismerkedtek a szalmakalap készítésének folyamatával, de a búza feldolgozási folyamatába is betekintést nyerhettek, sőt megízlelhették a kemencében sült cipót is. Ezt követően Székelykeresztúron meglátogatták azt az épületet, amelyben Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte sokadmagával, mielőtt a csatába indult. Felkeresték azt a körtefát, ahol feltételezhetően elszavalta az “Egy gondolat bánt engemet…” című gyönyörű versét. Ezután Farkaslakára utaztak, ahol Tamási Áronról emlékeztek meg, az ő jelentőségéről, munkáiról, szeretetéről, melyet Erdély iránt táplált. Szováta következett, ahol a Medve-tóról vettek szemlét, illetve megismerkedtek a különleges heliotermikus jelenséggel. Utazásuk negyedik napján a kirándulók a tatárjárás előtt épült gótikus stílusú bögözi református templomot keresték fel, melynek falai csodálatos freskókat rejtenek. Innen Fehéregyházára mentek tovább, ahol lerótták tiszteletünket Petőfi Sándor jelképes sírja előtt. Majd a Petőfi Emlékmúzeumban halhattak egy lebilincselő előadást a fehéregyházi/ segesvári csatáról. Segesváron betekintést nyerhettek a tanulók a település múltjába, megcsodálhatták a város történelmi központját, mely 1999 óta a kulturális világörökség része, majd felsétáltak a várhegyre a fedett 172 fokból álló Diáklépcsőn. Az utolsó nap nagy része a hazautazással telt, de még megálltak a hetedikesek Erdély kapujában, a Királyhágón, hogy búcsút vegyenek tanulmányi kirándulásuk gyönyörű vidékétől.
A tartalmas 5 nap után Erdélyben megfogalmazódott valamennyi tanulóban, hogy büszkék arra, hogy magyarnak születtek. A Székelyföldön szerzett élmények gazdagabbá tették mindannyiukat, a magyarok lakta településeket látva értékrendjük változott, személyiségük formálódott. Aki ott volt, soha nem felejti el Magyarország egy darabját, Erdélyt.
Balogh Béla
Leave a Reply