Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete – hangzott fel a hétvégén a Bányászhimnusz városszerte. A bányásztársadalom legnagyobb ünnepe 1951 óta minden év szeptember első szombatján a bányásznap. Ajkán már pénteken délután megkezdődtek a megemlékezések.
Elsőként a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kopjafájánál koszorúztak a csingeri Bányászati Múzeum udvarán, majd Padragkúton a bányaüzemi emlékműnél folytatódott a program. A hétvégén a köszöntőkben többször elhangzott, hogy Ajka a várossá válását, gazdag kulturális és sport élete kialakulását köszönheti az ágazatnak, amely 139 évig biztosította a helyi és a térségi családok megélhetését. Az utolsó ajkai bánya is 14 éve bezárt már, de a szakmához kötődő értékek, az összetartozás, a barátság, a szolidaritás ma is élnek. Az egykori munkatársak ma is számíthatnak egymásra. Több hagyományőrző egyesület ápolja a múlt értékeit és adja át a következő generációknak, akik már csak az idősek elbeszéléseiből tudhatják meg, milyen volt a föld mélyén végzett, veszélyekkel teli, nehéz munka.
Padragkúton Blaskó Sándor, a Bányász Hagyományőrző Kör és nyugdíjas szakszervezet elnöke beszédében kijelentette, hogy az utolsó ajkai akna bezárásával a bányászok lelkének egy darabja örökre és visszavonhatatlanul lent maradt a bányában. A bányászok a kemény munkát, a szenvedést, a halált is vállalták. A fényt maguk mögött hagyva leszálltak a mélybe, hogy felhozzák a fényt adó szenet. A mélyben rájuk leselkedő veszélyek miatt kialakult bennük a szolidaritás, az egymásra utaltság érzése, amelyet ma is őriznek. Az elemekkel vívott harc megmutatta, hogy milyen hatalmas a természet, és milyen törékeny az emberi élet. Ajka térségében 1865-ben kezdődött és 139 évig tartott a szénbányászat. Felsőcsinger, Ármin-bánya, Jókai-bánya, Padrag és a központi szénosztályozó az 1960-as években közel 6000 dolgozónak adott munkát.
A szén volt az ipari fejlődés megalapozója, amely által a korábbi kis falvakból modern város épült. A bányásznap az emlékezés ideje. Emlékeznek az együtt töltött időre, valamint arra a 184 bányászra, akik a föld mélyén vesztették életüket.
Győr Sándor, a Bányász szakszervezet nyugalmazott vezetője szombaton a Hild-parkban tartott megemlékezésen elmondta, hogy 1951 előtt a bányászatnak nem volt ünnepe, a Borbála napot is úgy köszöntötték Ajkán, hogy a bányaigazgató, Bóday Gábor a kantinban az aknászokat és főaknászokat megvendégelte pár pohár itallal. Később a bányásznap Ajka életében is kiemelkedő ünnep volt. A város bányászait, bányászatát országszerte elismerték. Horváth Sándor frontmester Kossuth díjat kapott, állami díjban részesült Bán József, Bege Tamás, Tornavölgy Kálmán, Szalai Sándor, Kiss István, Kovács Zoltán, Major László, Molnár Antal. Bányásznak lenni elismert dolognak számított. Az utolsó ajkai bányát 2004-ben bezárták, de a szakmához kötődő értékek ma is jelen vannak. A ma élők feladata az, hogy ezeket az értékeket megőrizzék az utókor számára.
A Bányászati Múzeum udvarán a bányaszerencsétlenség áldozatai emlékművénél is fejet hajtottak, majd a bányászat bölcsőjénél, Csingerben folytatódott a programsorozat. Az emlékparkban a Csingervölgyért Egyesület tagjai által az alkalomra felújított emlékmű megkoszorúzását követően kezdődött az estig tartó kulturális műsor. Az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar műsorát Hidasi Réka énekes és a Pápai Musical Stúdió tagjainak a fellépése követte.
A parkerdőbe tervezett esti fáklyás felvonulást az idén is elmosta az eső. Vasárnap reggel a csingeri kápolnában szentmisén emlékeztek az elhunyt bányászokra és kérték Isten áldását az élőkre, majd délután Padragkúton a Bányász Kegyeleti és Emlékparkban ért véget a 68. Bányásznap programsorozata.
A hétvégi rendezvényeken részt vett és koszorúzott Schwartz Béla polgármester, dr. Horváth József alpolgármester és az önkormányzati képviselők, valamint a bányász hagyományőrző szervezetek is képviselték magukat. A megemlékezéseken jelen volt a Bányász Fúvószenekar és a Borostyán Férfikar is.
Leave a Reply