Ritkaságszámba megy hazánkban az olyan alkotótábor, amelyben a sokszorosító grafika játssza a főszerepet. Magyarpolányban, a tájházban immáron 36. alkalommal nyitotta ki kapuit a pajta, amelyben szabadon szárnyalhatnak a grafika megszállottjai.
Idén 15-en éltek a közös alkotás lehetőségével július 8-15. között. A házigazda Ajkai Grafikai Műhelyt Baranyai Ferenc, Kapolcsi Kovács Csaba, Sipos István, Dávid Zoltán és Horváth Réka képviselte. Érkeztek művészek többek között a Balaton-felvidékről, Balatonszárszóról, Budapestről.
Csabai Tibor művésztanár, grafikusművész, a tábor vezetője készségesen állt a rendelkezésünkre. Elmondta, hogy küldetésének tartja a sokszorosító grafika életben tartását, a vizuális kultúra népszerűsítését. Vallja, hogy az ötszáz éves hagyománnyal rendelkező technika fontos a jelenben és az utódok számára is, hiszen ennek az ősi eljárásnak a rajz az alapja, amely elengedhetetlen a képzőművészetben, annak bármelyik válfajában. Célja minél több fiatallal megismertetni, megszerettetni, így az ő életük szerves részévé fog válni és ők lesznek azok, akik a gyermekeiknek is továbbadják, sőt később más művészeti ágakat is elsajátítanak, művelnek. Három éve szeretnék minél jobban beleültetni a köztudatba a művésztelep elnevezést, ahol a grafika, a festészet és a szobrászat területén teljesedhetnének ki az itt tevékenykedő művészek. Idén még lesz egy nemzetközi fa és bronzszobrász tábor is. A két hét termését a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ nyár végi kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők.
A nyílt nap keretében alkalmunk volt bepillantást nyerni a táborban folyó életbe. Városunk kulturális vezetői is éltek a lehetőséggel. Megtapasztaltuk, ahogyan a legfiatalabb résztvevő Horváth Réka fogadta az idősebbek tanácsait, miközben színezte a balatoni hangulatot ábrázoló sokat mondó grafikáját. Körülötte serénykedett a kortárs Kovács Dorottya, aki még a gondolatait is kitalálta, épp úgy, mint a legidősebb Baranyai Ferenc. Az együttalkotás örömét láttuk mindenkinek az arcán, ahogy egymás munkáit vizsgálgatták. Márpedig volt látnivaló bőven itt a tábor végéhez közeledve.
Dávid Zoltán bemutatta a sokszorosító eljárások néhány fajtáját, amelyeket a tábor alatt alkalmaztak, így a folt és vonalas maratást, a repesztéses eljárás mozzanatait, a lágyalapos aprólékos maratást és olyan mélynyomásos grafikai eljárásokat, mint a mezzotinto és a hidegtű eljárás.
A hétköznapi eszközökre is rácsodálkoztunk, amelyek használata után életre keltek az alkotások. Körömkefét, ősrégi tuskészletet, kályhacső lakkot, cipész árt és egyéb karcoló szerszámokat, borzolókat, továbbá az újságpapír újrahasznosításának számos módját figyelhettük meg, de a barátságosnak nem mondható marató savak is szerepeltek a használt szerek között.
Érzékeltük, hogy temérdek, munkával eltöltött óra szükséges ahhoz, hogy az előrajzolt figurák elnyerjék végső formájukat, színüket a nyomatás után, amelyek olykor véletlenszerűek, olykor előre láthatóak. A tárlatokon egyszerűnek tűnő alkotások mögött mindig kemény, kitartó munka van, de az alkotás öröme és a szemlélődő arcára kiülő boldogság kárpótolja az alkotókat mindenért.
Leave a Reply