Egy csónakban címmel Nagy Emerencia és Kováts Béla festőművész házaspár emlékkiállítása nyílt december 6-án a Városi Múzeumban. A két ajkai festőművész képeiből összeállított tárlatot a szintén ajkai kötődésű dr. Horváth Hilda művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum munkatársa nyitotta meg. Az itt kiállított alkotások nagy részét az Ihász család nevében a kiállításon ugyancsak jelenlévő Ihász Judit ajándékozta a Városi Múzeumnak. Az esemény háziasszonya Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa a vmk szakmai igazgatóhelyettese volt.
Nagy Emerencia 1921-ben született Borszörcsökön, kora gyermekkorától kezdve szenvedélyesen rajzolt, festett. Székesfehérváron tanítói képesítést, majd 1944-ben rajztanári oklevelet szerez a budapesti képzőművészeti főiskolán. 1947-ben ment férjhez Kováts Béla rajztanár-festőművészhez Kőszegen tanított, majd 1951 után Ajkára költöztek, ahol további 1 év tanítás után idejét és életét gyermekei nevelésének, és a festészetnek szentelte. Művészeti munkássága mellett képzőművészeti kört vezetett, odaadó munkájának eredményeként a kör tagjai rendszeresen szerepeltek helyi, megyei és országos kiállításokon is.
Kováts Béla 1921-ben született Iszkaszentgyörgyön, ciszterci diák, majd a Képzőművészeti Egyetemen tanult. 1951-ben került először Devecserbe , majd 1958-tól Ajkán, a Kossuth iskolában lett rajz tanár. A tanítás mellett folyamatosan alkotott, kiállításait főként feleségével, Nagy Emerenciával rendezte.
Nagy Emerencia és Kováts Béla házasságából 3 fiúgyermek született. Második fiúk Gábor, szülei nyomdokait követte. A budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium ötvös szakán végzett, majd dekoratőrként dolgozott Ajkán. Az akvarell festészet mellett otthonosan mozgott a plakettek, rézkarcok, tűzzománcok világában is. Számos kiállításon szerepelt szüleivel közösen, és voltak önálló kiállításai is.
Dr. Horváth Hilda szerint a művészházaspár alapozta meg Ajka művészeti életét, nekik köszönhető, hogy a település méretéhez képest igen jelentős a képzőművészet kisugárzása a városban. Hálásak lehetünk nekik az 1982-ben megalakított Ajkai Grafikai Műhelyért és azért is, hogy a városban ma is működik a kisgrafika barátoknak egy csoportja. A csoport tagjai között időről időre felbukkannak művészek is, és ennek is köszönhető, hogy aktív kapcsolatot tartanak a város alkotó szférájával.
Nagy Emerencia, aki vízfestést tanított és az erőmű képzőművészeti szakkörét is vezette, a művészeti élet “kovászának” számított Ajkán. Gyakran vitte ki tanítványait a természetbe vizuális élményeket gyűjteni és előszeretettel terelgette őket a vízfestés “tudománya” felé vezető úton. A művésznő mentes volt “allűröktől”, a művészettörténész szerint “nagyon kedves, barátságos személyiség volt”. Tájképen mintha megállna az élet, elcsendesül a világ.
– A vízfestés az egész családot összefogta, hiszen párja, Kováts Béla és a művészpályát választó fiuk, Kováts Gábor is gyakran készítettek vízfestményeket – mondta megnyitójában dr. Horváth Hilda. A férfiak ecsetkezelése és színvilága persze más volt mint Emerenciáé, határozottabb és kísérletezőbb, gyakrabban bukkantak fel festményeiken a sötét tónusok.
Ennek ellenére változatos technikákat alkalmaztak, mint ahogyan a kiállításon is láthatók az akvarellek mellett szén- és tusrajzok, valamint olajfestmények is.
A művészházaspár gyakran megörökítette Ajkát is, a régi falusi légkörből várossá formálódó települést, amelynek ma már nem csak művészi értéke, hanem helytörténeti jelentősége is van.
A kiállítás a városi múzeum nyitvatartási idejében 2020. január 31-ig látogatható.
N.N.- L. S.
Leave a Reply