Ha újra kezdeném, lemennék a bányába ismét – válaszolta kérdésünkre Marsi Antal vájár, akit a Hild-parkban az ünnepség után kérdeztünk a bányászok életéről.
A szépkorú férfi az Alföldön töltötte gyermekkorát, majd sógora javaslatára iratkozott be a csingeri vájáriskolába. Nővére ugyanis Ajkára ment férjhez és már itt élt. Az iskola elvégzése után a padragi bányában kezdte a munkát. Később pár évig Várpalotán lakott, de visszaköltözött, miután a városrészben vásárolt egy családi házat.
Mint elmondta, lent, a föld mélyén a veszélyekkel teli munkát nem mindenki vállalta. Sokszor tapasztalta, hogy valaki néhányszor leszállt, majd nem ment többet. Aki azonban maradt, az komolyan gondolta, hogy ebben a szakmában akarja tölteni aktív éveit.
A vájáriskolát végzettek tudták, hogy mi vár rájuk, hiszen tanuló éveik alatt is sokszor leszálltak a mélybe. A közösség jó volt, bajban is számíthattak egymásra.
Marsi Antal 1994-ben nyugállományba vonult, de ma is tartja a kapcsolatot egykori munkatársaival, korábban a szakszervezet keretében, ma már hagyományőrző csoportban is.
Leave a Reply